A szívritmus zavar (aritmia) szabálytalan, túl gyors, túl lassú, vagy kóros elektromos útvonalon keresztül vezetődő szívverések sorozata.
A szív négy üreggel ellátott, izmos szerv, ami hatékony, megbízható, egy egész életen át folyamatosan tartó munkára rendeltetett. Minden egyes üreg izmos fala szabályozott sorrendben húzódik össze, a szervezet igényeinek megfelelően pumpálva a vért, a lehető legkisebb ütésenkénti energia-befektetéssel.
A szívizomrostok összehúzódását a szíven különböző útvonalakon keresztül, meghatározott sebességgel, szabályosan áramló elektromosság irányítja. Az egyes szívveréseket megindító elektromos áram a jobb felső üreg (a jobb pitvar) tetején elhelyezkedő ritmuskeltőből (a szinuszcsomóból vagy szinoatriális csomóból) indul ki. A ritmuskeltő kisülési frekvenciája szabja meg a szívfrekvenciát. Ezt idegimpulzusok valamint bizonyos hormonok vérszintje befolyásolja.
A szívfrekvenciát a szimpatikus és paraszimpatikus részekből álló vegetatív idegrendszer automatikusan szabályozza. A szimpatikus idegrendszer a szimpatikus fonatnak (plexusnak) nevezett ideghálózaton keresztül növeli a frekvenciát. A paraszimpatikus idegrendszer pedig egyetlen idegen, a bolygóidegen (nervusz váguszon) keresztül csökkenti azt.
A szívverés sebességét a szimpatikus idegrendszer által a véráramba bocsátott hormonok, az adrenalin és a noradrenalin is befolyásolják. Hatásukra a frekvencia nő. A pajzsmirigy által a véráramba elválasztott pajzsmirigyhormonok szintén emelik a frekvenciát.
Egy felnőtt normális nyugalmú szívfrekvenciája percenként 60-100 között van. Alacsonyabb értékek is normálisak lehetnek azonban fiatalokban, különösen az edzettekben. A szívfrekvencia a munkavégzésre és a különböző ingerekre, például fájdalomra vagy dühre reagálva is változik. A szívritmust csak akkor tekintik kórosnak, ha a szívfrekvencia szükségtelenül gyors (tahikardia), lassú (bradikardia), szabálytalan, vagy ha az elektromos impulzusok kóros útvonalakon vezetődnek.
A szívritmuszavarok (arritmiák) leggyakoribb oka valamilyen szívbetegség, leginkább koszorúér betegség, billentyű rendellenesség és szívelégtelenség. Számos vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszer is arritmiához vezethet. Egyes ritmuszavarok születéstől fogva jelen levő anatómiai eltérések (kongenitális fejlődési rendellenességek) következményei. A szív elektromos rendszerének életkorral öszszefüggő változásai növelik bizonyos arritmiák valószínűségét. A pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis), ez a magas pajzsmirigyhormon-szinttel járó kórkép gyors ritmuszavart okoz. Az alacsony pajzsmirigyhormon-szinttel kísért pajzsmirigy-alulműködésnek (hipotireózisnak) pedig lassú ritmuszavar az eredménye. Néha semmilyen ok nem fedezhető fel a rendellenesség háttérben.
A gyors arritmiák (tahiarritmiák) munkavégzés, érzelmi megrázkódtatás, nagymértékű alkoholfogyasztás, dohányzás vagy stimuláns-tartalmú orvosságok, például náthaellenes vagy lázcsillapító szerek miatt jöhet létre. A lassú arritmiák (bradiarritmiák) oka lehet: fájdalom, éhség, kimerültség, emésztőredszeri betegségek (pl. hasmenés és hányás) vagy a nyelés, ami igen erősen serkenti a bolygóideget (nervusz váguszt). (Ha az inger kellően erős, ami meglehetősen ritka, a nervusz vágusz akár meg is állíthatja a szívet.) Az esetek többségében a ritmuszavar magától megszűnik.
Egyes emberek felfigyelnek rá, hogy ritmuszavaruk van. A szívdobogásérzés (palpitáció) azonban igen nagy egyéni változatosságot mutat. Vannak, akik egyébként is érzik a szívdobogásukat, bal oldalán fekve pedig a legtöbb ember érzi ezt.
A ritmuszavarok következményei lehetnek teljesen ártalmatlanok, de lehetnek akár életveszélyesek is. A kórkép súlyossága nem feltétlenül áll szoros kapcsolatban az észlelt tünetek súlyosságával. Egyes életveszélyes arritmiák egyáltalán nem okoznak tüneteket, más, egyébként veszélytelen formák viszont súlyos kórjeleket produkálnak. A háttérben levő szívbetegség természete és súlyossága gyakran fontosabb, mint maga a ritmuszavar.
Ha a ritmuszavar károsítja a pumpafunkciót, gyengeséget, csökkent fizikai munkavégző képességet, szédülést, ájulási hajlamot és ájulást (szinkópét) eredményezhet. Ájulás akkor fordul elő, mikor a szív olyan rossz hatékonysággal pumpál, hogy nem képes a megfelelő vérnyomást fenntartani. Ha egy ilyen ritmuszavar fennmarad, az halálhoz vezethet. Az arritmiák a háttérben álló szívbetegség más tüneteit, például a mellkasi fájdalmat és a légzési nehézséget is súlyosbítják. Az ilyen tüneteket okozó ritmuszavarok haladéktalan kezelést igényelnek.
Kezelés Ulticare-al
Leírás:
Az alacsonyfrekvenciájú mágneses tér hatást gyakorol a vörösvérsejtek polarizációjára. Az így kezelt vér nagyobb oxigén mennyiséget szállít, javul a sejtmembrán átjárhatósága is, ezáltal a szövetekbe több oxigén jut el, természetesen a szívizomba is. Ischemiás betegség esetén a gyógyulás alapja a szívizom jó vérkeringése.
Ellenjavallat csak szívritmusszabályzó (pacemaker) esetében van, mivel ilyenkor megzavarhatja a szívverés ritmusát.
Ajánlott programok:
Használja az P1-es programot
Ajánlott napi kezelésszám:
2-3-szor naponta
Meddig kezeljük magunkat az Ulticare-al?
Használja 20-30 napig, utána 10 napig tartson szünetet, majd ismételje.
Ellenőrizze rendszeresen a vérnyomását.